India

India a világ második legnépesebb országa. A világon minden hatodik ember indiai. A nyelveket, a vallásokat és a kasztokat a szociálpolitikai szervezetek korlátozzák és befolyásolják a magas népességi ráta miatt. Az ország legnagyobb agglomerációi Mumbai (Bombay), Delhi, Kalkutta és Csennaj (Madras). Az ország lakosságának 64,8%-a rendelkezik alapműveltséggel : a nők 53,7%-a és a férfiak 75,3%-a. 1000 férfira 993 nő jut. India lakosságának 39,1%-nak van biztos állása, ez a férfiak 51,7%-a és a nők 25,6%-a. A születéskor várható élettartamuk a nőknek 64 év, a férfiaknak 63 év. Az évi népességnövekedés 1,47%, de ez folyamatosan csökken az állami születésszabályozás miatt. Indiában két nagy nyelvcsalád van: az indoeurópai (az emberek 74%-a beszéli) és a dravida (az emberek 24%-a beszéli). Az országban használatos további nyelvek a sino-tibeti és az ausztroázsiai nyelvcsaládból származnak. A hivatalos nyelvek a hindi (40% beszéli) és az angol, de az alkotmány összesen 22 nyelvet megemlít hivatalos nyelvként (legalább 11 írásrendszerrel).

További jelentős nyelvek a bengáli, a telugu, a maráthi, a tamil, az urdu, a gudzsaráti, a szanszkrit, a nága, a malajálam, a kannada, az orija, a pandzsábi, az asszámi, a kasmíri, a szindhi és a szikkimi. 24 olyan nyelv van, amelyik beszélőinek száma meghaladja az 1 milliót. Összesen kb. 1600 nyelven beszélnek. A hindinek önmagában 13 dialektusa van. Ezek annyira eltérhetnek egymástól, hogy a más dialektust beszélők nem értik meg egymást. Annak ellenére, hogy az emberek körülbelül 80,5%-a hindu vallású, Indiában van a harmadik legnagyobb iszlám közösség a világon Indonézia és Pakisztán után (a lakosság 13,4%-a iszlám vallású). További jelenlévő vallások még a kereszténység (2,3%), a szikhizmus (1,9%), a buddhizmus (0,8%) és egyéb (1,1%).

Az iszlám a mohamedán hódítók, a kereszténység a portugál és angol gyarmatosítók hatására terjedt el, a többi Indiában született. A lakosság hihetetlenül sokszínű. Felsorolni is lehetetlen, hogy mennyi népcsoport él az országban. A legtöbben a magukat árjáknak nevező, az őslakos dravidáknál világosabb bőrű emberek vannak. A hindi népcsoportok – akiknek a nyelve a hindi,vallásuk a hindu – vannak a legtöbben. Ebből tulajdonképpeni hindi 24%. Bihar állam lakói a bihariak, kelet-hindik, arányuk 9%. Rádzsasztán lakói a rádzsputok, nyugat-hindik, arányuk 4%. Sokféle etnikai csoport tartozik a muzulmán vallásúak közé, őket vallási csoportként tartják számon, arányuk 11%. A szomszédos Banglades többségi népe, a bengáli a népesség 7% -át teszi ki. Szintén 7%-ot tesznek ki a következő népcsoportok: a maráthiak, a tamilok és a teluguk. Ezenkívül a legalsóbb kasztok tagjai, akik a sötét bőrű dravida őslakók utódai, szintén 7%-nyian vannak. Őket adivasziknak, vagyis jegyzett törzseknek nevezik. A kormány számon tartja és megpróbálja segíteni őket. Az adivaszik 200 különböző törzshöz tartoznak, sokuk ma is rendkívül primitív életmódot folytat. Néhány törzs lélekszáma oly csekély, hogy a kihalás szélén áll. További etnikumok: a gudzsarátiak és a kannadák egyaránt 4-4%-ot tesznek ki. Orija 3%, malajálam szintén ugyanennyi. Pandzsábi, a szomszédos Pakisztán többségi népe 1% os arányt ér el. Szintén 1%-nyian vannak az asszámiak. A maradék 1% a szomszédos országok népcsoportjaihoz tartozó tibeti, burmai, nepáli. Ezenkívül kisebb népek tartoznak ide, mint a kasmíriak, a nagák, a mizók és egyéb népek.

Színes program várja idén nyáron is az Újszegedi Szabadtéri Színpadon a közönséget. A már hagyományos rendezvények mellett a Winnetou, valamint a Hyppolit, a lakáj című színdarabokat is megtekinthetik az újszegedi ligetbe látogatók, emellett a napokban elhunyt Joe Murányi jazzklarinétos emlékére koncertet is rendeznek. (MTI) Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója elmondta: bár az idei év jóval szerényebb költségvetést hozott, igen színvonalas, színes programot sikerült az újszegedi színpadra állítaniuk.

Két vendégelőadásnak ad helyet idén nyáron az Újszegedi PORT.hu Színpad: a kecskeméti Katona József Színházból sokak gyermekkorának kedvenc története, a Winnetou érkezik, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata pedig egy örökzöld favoritot, a Hyppolit, a lakájt adja elő. Réczei Tamás rendező, a kecskeméti teátrum művészeti vezetője az ismert Karl May-sztori alapján készítette el saját verzióját, amely izgalmas nyelvi fordulatokkal beszél egyebek mellett a barátság kezdetéről, a kultúrák találkozásáról. Igazi családi szórakozásnak ígérkezik a zenés darab, mely július 20-án és 21-én kerül színre. Mint a rendező elmondta: ez olyan gyerekelőadás, melyen a felnőtt sem unatkozik. Ganxsta Zolee alakítja a főszerepet, akit tavaly már láthattak a szegedi nézők – akkor Popeye-ként – az újszegedi színpadon.

Galambos Attila dalszövegeihez Szemenyei János írt zenét. A legendás film forgatókönyve alapján készült a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának produkciója, a Hyppolit, a lakáj, amelyet augusztus 10-én és 11-én láthatnak a nézők. Várhatóan igazi békebeli hangulatot varázsol a társulat a ligetbe, hiszen Eisemann Mihály örökzöld dallamai csendülnek fel az előadásban, amelyet Megyeri Zoltán rendezett. A címszerepben Kovács Nemes Andort láthatja a közönség mások mellett Csernik Árpáddal és Pesitz Mónikával. Amitől a sok egyéb adaptációhoz képest más az előadás, hogy a színészek zenélnek is a produkcióban – mondta el Megyeri Zoltán.

Náluk nem ritka, hogy a színészeknek a játék mellett több feladatot is el kell látniuk és nem ez az első olyan darab, amelyben aktívan zenélnek is a szereplők – tette hozzá. Idén is megrendezik az évek óta nagy sikert arató Szegedixie Gálát, amellyel az április 20-án elhunyt Joe Murányi jazzklarinétosra emlékeznek. A július 29-i előadáson a Háló Pál vezette Storyville Jazz Band mellett a Szekszárdi Jazz Orchestra, a Molnár Dixieland Band és a jazz, blues és gospel afroamerikai nagyasszonya, Janice Harrington lép fel. Az állandó programok közül a Néptánc Gála július 6-án és 7-én nyitja meg az újszegedi színpad műsorát, majd július 15-én a Nótaesttel folytatódik a program.

A gyarmati időkből jól kiépített közúti- és vasúthálózat maradt az országra. Ez nagyban hozzájárul az utcai közlekedés enyhítéséhez. A világon Indiának a negyedik legnagyobb a vasúti hálózata, ami azonban problémákkal terhelt. Az országban négyféle szélességű sínpár létezik: 1,676 m, 1 m, 762 mm és 609 mm. Emiatt a vonatok nem tudnak az egyik rendszerről átmenni a másik hálózatra, az utasoknak kell átszállniuk. A vonatok gyakran annyira zsúfoltak, hogy az emberek a kocsik tetején is utaznak, vagy az oldalán kapaszkodnak. A másodosztályú kocsikban az utasok gyakran az állataikat is magukkal viszik. Becslések szerint Indiában naponta 17-20 millió utas közlekedik vonaton.

A városokon belül a közúti forgalomra a sokszínűség a jellemző. Az autók mellett motorbiciklik, mopedek, háromkerekű, bérelhető riksák, és buszok is megtalálhatók. A közlekedés a nagyvárosokban a zsúfoltság miatt kaotikus. A városok közötti közlekedés leggyorsabb módja a légi közlekedés, ez azonban az átlag indiainak megfizethetetlen. Mumbai és Delhi közvetlen légi kapcsolatokkal rendelkezik sok ázsiai és európai nagyváros felé. Az ország egyetlen nemzetközi légitársasága az India Airlines, mellette több külföldi légitársaság is üzemeltet járatokat. Közutak hossza: 3 319 644 km Vasútvonalak hossza: 63 693 km Repülőterek száma: 232 Fontosabb kikötők száma: 7 India az egyik legősibb magaskultúra. A szubkontinens kulturálisan nagyon különbözik a világ minden más tájától.

Ez tükröződik abban, hogy Indiában viszonylag sok helyet nyilvánított világörökséggé az UNESCO. Az adzsantai barlangtemplomok Az ellórái barlangtemplomok Agra erődje (Vörös Erőd) Tádzs Mahal Agrában A konaraki Naptemplom Mahabalipuram templomegyüttese Goa templomai és kolostorai Khadzsuráho műemlékegyüttese – hindu és dzsainista templomok Hampi műemlékegyüttese Elefanta sziklatemploma A tandzsávúri Brihadisvara-templom A buddhista emlékek Száncsiban Humájun császár síremléke Delhiben Kutub Minár és Kutub épületegyüttes Delhiben India hegyi vasútjai Mahabodhi templomegyüttes, Bodh Gaya Bhimbetka sziklamenedékei Champaner-Pavadagh régészeti park Chhatrapati Shivaji Pályaudvar (korábban Victoria Terminus), Mumbai A Vörös erőd épületegyüttese Delhiben A tudománytörténet szerint a matematikában lényeges szerepet játszó nulla és a végtelen fogalmát indiai tudósok alkották meg valamikor a Gupták uralma idején, az i.sz. 4. században. Csillagászati megfigyeléssel és trigonometria alkalmazásával megállapították, hogy a Nap 400-szor távolabb van a Földtől, mint a Hold.

A 15. században meg tudták határozni a pi számértékét tetszőleges pontossággal (ez 2 évszázaddal az európai hasonló teljesítmény előtt sikerült). Az indiai művészek még a leghétköznapibb alkotásokon is az átszellemültségre törekedtek, formába öntötték a nép képzelőerejét. A régi indiai alkotások inkább bámulatot keltenek az európai emberben, mintsem elragadtatást. Az ország művészete sohasem tudott igazán lemondani a természet istenítéséről, mert az indiai templomtornyok, az ember- és állatábrázolások, és a Buddha-képmások is mind az imádat tárgyai voltak, ahogy a fák és az állatok is. India filmipara a 19. század végén indult el, az első indiai gyártású film, a Panorama of Calcutta 1899-ben készült. Az első némafilmet Raja Harishchandra címmel 1913-ban mutatták be.

Manapság India filmipara a legnagyobb a világon (beleértve Hollywoodot is). Mumbait, India hindi nyelvű film-fővárosát szívesen nevezik Bollywoodnak. Más nagyobb filmes városok között van Csennaj, Hyderabad és Bengaluru, de filmes központok más városokban is vannak, ahol a filmeket a helyi igények szerint készítik. Indiában évente átlagosan 1000 mozifilmet készítenek. Nagy általánosságban kétféle indiai mozifilm van: az első a fő vonulathoz tartozó tömegfilm. Ez gyakran három óra hosszúságú, tele szomorú, könnyes jelenetekkel, váratlan drámai fordulatokkal, amiket zenés-táncos betétek szakítanak meg (a történethez lazán kapcsolódó zenés-táncos közjáték még akciófilmben is előfordul, lásd a Gadzsini c. filmről szóló szócikket).

A filmekben nincs szexuális ábrázolás, még csók sem, bár puszi előfordul. A meztelenség hiányát testhezálló öltözékkel ellensúlyozzák, amiben a hősnő alakja jól látszik. A másik típusú indiai film művészfilm, ami a valóság ábrázolásából indul ki. Ezek a filmek szándékuk szerint társadalmilag vagy politikailag aktuális, fontos témákat érintenek. A tömegfilmeknél összehasonlíthatatlanul kisebb költségvetésből készülnek. Ezeket a filmeket külföldön sokan kedvelik, gyakran nyernek fesztiváldíjakat (lásd például A japán feleség c. filmről szóló szócikket).

India (hindi nyelven भारत Bhārat), hivatalosan Indiai Köztársaság (hindi nyelven भारत गणराज्य Bhārat Gaṇarājya), dél-ázsiai független ország, földrajzilag a Föld hetedik legnagyobb és második legnépesebb országa. A 28 államot és 7 szövetségi területet magába foglaló ország partjait délen az Indiai-óceán, nyugaton az Arab-tenger, keleten a Bengáli-öböl mossa. Tengerpartjának hossza így összesen 7517 kilométer.[3] Nyugaton Pakisztán,[4], északkeleten Kína, Nepál és Bhután, keleten Banglades és Mianmar (a korábbi Burma) határolja. Az ország a tengeren keresztül szomszédos Srí Lankával, a Maldív-szigetekkel és Indonéziával. A gyakran szubkontinensként emlegetett ország hosszú történelme, ami mind a mai napig nagyon élénken él a mindennapokban is, méltán tette Indiát a sokszínű kulturális értékek országává.

A kezdeti Indus-völgyi civilizáció, majd a fontos kereskedelmi útvonalak és az ókortól megalakuló roppant indiai birodalmak fontos szerepet játszottak a szubkontinens tudományos, kulturális és kereskedelmi felemelkedésében.[5] Négy nagy világvallás, a hinduizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus és a szikh vallás ered a mai India területéről, míg az első évezredben megjelenő zoroasztrizmus, a zsidó vallás és az iszlám alapvetően befolyásolta az ország kulturális fejlődését. A hatalmas középkori birodalmak felemelkedésének és bukásának korát a Brit Kelet-Indiai Társaság megjelenése zárta le a 18. században, a következő évszázadban pedig Nagy-Britannia gyarmatosította az egész szubkontinenst. Az indiai függetlenségi mozgalommal India 1947-ben önálló országgá vált, a Mahátma Gandhi nevével fémjelzett korszak volt a kezdete a modern India kialakulásának. Korunk Indiája sok tekintetben megdöbbentő eredményeket ér el.

A nominális bruttó hazai terméket (GDP) figyelembe véve az ország jelenleg a világ tizenkettedik legnagyobb gazdaságával rendelkezik, és negyedik a vásárlóerő tekintetében. Az utóbbi évtized reformjai Indiát a világ második leggyorsabban bővülő gazdaságává tették.[6] Ugyanakkor az ország súlyos problémákkal küszködik, a nagyarányú szegénység,[7]analfabétizmus és alultápláltság jelentik a modern India számára a legnagyobb kihívást. Az ország sokszínűsége nemcsak társadalmi síkon jelentkezik, a vallási, etnikai és nyelvi változatosság mellett India egyedi állatvilága és földrajzi adottságai is említésre méltóak.

Az India elnevezés az Indus folyó és annak környéke nevéből eredeztethető. A folyó neve pedig az óperzsa hindu szóból ered. Ennek a szónak a gyökerei pedig a szanszkrit Sindhu névből erednek, ami India ősi nyelvén az Indus-folyó vidékét jelölte.[8] Nagy Sándor hódításainak köszönhetően az ókori görögök által használt elnevezés is fennmaradt, a görög források Indoi (Ινδοί) néven utalnak a mai indiaiakra, ami az Indus népét jelenti. Az ország alkotmánya hivatalosan elismeri és a köznyelvben is gyakran használatos az ország hindi neve: Bhárat ( kiejtés). Ez a név egy legendás indiai király, Bharata szanszkrit nevéből eredeztethető, az ő leszármazottjainak a történetét India egyik híres eposza, a Mahábhárata meséli el. A Hindusztán név perzsa nyelven a Hinduk országát jelenti. Bár ez az elnevezés történelmileg csak az iszlám által is erősen befolyásolt Észak-Indiára utalt, néha ma is használják India egészét értve alatta.

A kontinensnyi kiterjedésű ország legnagyobb része földtani szempontból az Indiai tektonikus lemezen helyezkedik el, ami Földünk egyik legkisebb lemeze. A hetvenöt millió évvel ezelőtt a déli őskontinensről, Gondvánáról leváló szubkontinens igen intenzív mozgásba kezdett, és nekifogott 55 millió éven keresztül tartó vándorlásának az akkoriban még kialakulóban lévő Indiai-óceánon keresztül.[10] Az indiai lemez ezt követően ütközött az Eurázsiai tektonikus lemezzel, amelynek ütközési vonalán jött létre a Himalája hatalmas vonulata. Ezzel tulajdonképpen a mai India minden szerkezeti formája kialakult. Az Arab-tenger, az Indiai-óceán és a Bengáli-öböl által határolt dél-ázsiai ország északi részét egyértelműen a Himalája 8000 méter fölé tornyosuló csúcsokkal koronázott, eljegesedett vonulatai uralják.

Miután az eurázsiai és az indiai lemezek az óceán alatt ütköztek össze, a vízből felgyűrődő hatalmas vonulat déli oldalán egy nagy medence keletkezett, amit idővel a Himalája folyói feltöltöttek.[11] Ez a terület az Indiai-alföld, amely négy, jól elkülöníthető síkság összefoglaló elnevezése: az Indus-alföldnek csak az északkeleti része nyúlik be az országba, a Hindusztáni-alföldet a Gangesz és a mellékfolyói töltötték fel, a Gangesz és a Brahmaputra deltavidéke a Bengál-alföld, amelynek nyugati része tartozik Indiához, az Asszámi-síkság a Brahmaputra alföldje. Ettől délre a Dekkán-fennsík az ősi indiai lemezen fekszik. A fennsíkot a Nyugati-Ghat és a Keleti-Ghat határolja a tenger közelében. A legnagyobb, legbővizűbb folyók a Himalájában erednek. Közülük az Arab-tengerbe ömlik az Indus, a Bengáli-öbölbe a Gangesz és a Brahmaputra. Közös torkolatvidékük Sundarbans, hatalmas feltöltött deltavidék, amelyen India Bangladessel osztozik. A Gangesz jelentős mellékfolyói a Yamuna és a Kosi. Ezek esése kicsi, emiatt árvizük nehezen vonul le, így rendszeresen súlyos károkat okoznak. A Dekkán-fennsík folyóinak vize is kevesebb, esésük is kisebb, így nem okoznak olyan nagy károkat. Hosszabbak a Bengáli-öbölbe ömlő folyók: Godavari, Mahanadi, Kaveri, Krishna. Az Arab-tengerbe ömlik a Narmada és az Tapti.

India legnagyobb tava a Chilka-tó. Gudzsarat államban található a Rann of Kutch nevű hatalmas tengerparti mocsár. India éghajlatát a monszun szabályozza. A nyári monszun júniusban érkezik délnyugat felől, s általában négy hónapon át tart. Ebben a négy hónapban esik le az évi csapadék túlnyomó része. Mennyisége változó. A monszunesők hatására a folyók megáradnak, a víztározók megtelnek, s ebből a vízmennyiségből gazdálkodik India a következő év során. November végén, december elején kezdődik a hűvös évszak. Ekkor észak-keleti monszunszelek fújnak, esőket azonban csak a Koromandel-part kap.

A legszárazabb időszak a március elejétől május végéig tartó „tavasz”. A hőmérséklet is ekkor a legmagasabb, a szárazföld belsejében elérheti az 50 fokot is. Az első nemzeti parkot 1935-ban szervezték meg, azóta folyamatosan bővül a nemzeti parkok és rezervátumok hálózata. Mára a rezervátumok száma meghaladja az ötszázat. A következő lista önkényes válogatás a legnevezetesebbekből:[12] Bandhavgarh Nemzeti Park – dzsungel fehér tigrisekkel; Ranthambore Nemzeti Park – mesterséges víztárolók körüli erdőben tigrisek; Kaziranga Nemzeti Park – orrszarvúak, elefántok, tigrisek a Himalájában; Kanha Nemzeti Park – tigrisek, leopárdok, medvék; Szundurbansz Nemzeti Park – bengáli tigris, tengeri teknős; Manas Vadvédelmi Terület – tigrisek, elefántok, orrszarvúak; Bandipur Nemzeti Park – ázsiai elefánt, gaur (nagy testű kérődző); Sultanpur Nemzeti Park – vándormadarak és vízimadarak; További nemzeti parkok: Rajdewra National Park; Simlipal National Park; Chandaka National Park; Shivpuri National Park; Kanheri National Park. Az UNESCO világörökség listájára az alábbi területek kerültek fel természeti értékeik miatt: Kaziranga Nemzeti Park Manas Vadvédelmi Terület Keoladeo Nemzeti Park Szundarbansz Nemzeti Park Nanda Devi Nemzeti Park és a Virágok Völgye Nemzeti Park

Az Indiába látogató turisták számára az ország sok kihívást tartogat. Az utazóknak számolniuk kell a gyakori késésekkel, a drága és nem eléggé komfortos szállásokkal. Az infrastruktúra sok helyen fejletlen. A nagyvárosokban a zajszint eléri a 90 decibelt, ami a biztonságosnak tartott érték 150%-a, ezért a hallás megőrzése érdekében füldugó viselése ajánlott. Látnivalók Delhi: Kutab Minar torony, Raj Ghat, Vörös Erőd, Jama Masjid, Humájun császár síremléke Agra: Tádzs Mahal, Agra Erőd Dzsaipur: Pink City, Johari bazár, Szelek Palotája, Amber Palota Fatehpúr Szíkri: A Mogul Birodalom egykori fővárosa Madurai: Mínáksí nátakam, Ezer oszlop csarnok, Tirumala Nájak palotája Sarnath – Buddha megvilágosodásának helyszíne Oltások Javasolt oltások Indiába utazóknak, amit indulás előtt 4-8 héttel érdemes beadatni, hogy a kellő védettség kialakuljon: (az oltás igazolását kérheti a hatóság) hastífusz Hepatitis A (magas a fertőzésveszély) Hepatitis B (közepes a fertőzésveszély) járványos gyermekbénulás, paralízis – csak 1x kell beadatni, egész életre szól a védettség Járványos agyhártyagyulladás, meningitisz veszettség diftéria – az oltás 10 évig védettséget ad bárányhimlő TBC, tuberkulózis – csak 1x kell beadatni, egész életre szól a védettség malária ellen gyógyszerekkel és elővigyázattal lehet védekezni. (Nagy a kockázata a fertőzésnek, kivéve az ország déli részén, ahol ritka.) HIV – kerülendők a kevésbé higiénikus orvosi rendelőkben az injekciók és a tetoválószalonok, továbbá az óvszer nélküli szex. Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki: Sárgaláz Az országban legnépszerűbb sport a krikett, aminek első feljegyzett mérkőzése 1721-ben volt.

Ez a sportág a társadalom legkülönbözőbb képviselői szenvedélyének tárgya, a nemzeti büszkeség kifejezője. A játékosokra óriási nyomás nehezedik, ha például India és Pakisztán játszik egymás ellen. Az országban manapság a „Twenty20” szabályrendszer szerint játsszák a krikettet, ami óriási üzletet jelent. 2011-ben rendezik meg először az első Forma 1-es Indiai Nagydíjat. A versenyt a Buddh International Circuit versenypályán fogják rendezni. Az első Forma 1-es Indiai versenyző Narain Karthikeyan a másik versenyző pedig Karun Chandhok.

India a negyedik legnagyobb gazdasággal rendelkezik Ázsiában és valószínű, hogy 2007-ben 9,2%-kal növekszik, ami 900 milliárd USD-nak felel meg (2004-2005-ös adózott évben 7,5% volt, amely enyhe csökkenést jelent az előző évhez képest, amikor is 8,5% volt, tavaly viszont szintén 8% felett teljesített a gazdaság). Ezzel az indiai gazdaság valószínűleg a leggyorsabban növekedik az utolsó 18 évben. Ez köszönhető elsősorban a cégek gyors terjeszkedésének a feldolgozó és a szolgáltató ágazatban, de a közkedvelt outsourcingnak is, amit a külföldi vállalatok használnak. A Világbank statisztikája szerint 2005-ben a világon csak 9 ország volt, melyek gazdasága nagyobb volt, mint 1 billió dollár. Ehhez már akkor is nagyon közel járt Brazília, Dél-Korea és India is, ahol a gazdaság mérete akkor már majdnem 800 milliárd dollár volt. Jövő évben India valószínűleg eléri az 1 billió USD-os szintet a GDP mérete szempontjából.

A gazdasági növekedés alapja eddig elsősorban a magán kereslet volt. A befektetés és az import – Kína és Kelet-Ázsia kivételével – csak kisebb szerepet játszanak. A feldolgozó ágazat 11,3%-os növekedést mutat, összehasonlítva az előző évi 9,1%-ossal. A szolgáltatási ágazat, amely Indiában a gazdasági aktivitásnak több, mint a felét teszi ki, 11%-os iramban fog növekedni (az előző évben ez csupán 9,8% volt). A gazdaságnak – a hullámokban emelkedő kőolajárak és a gyors import és export bővülés ellenére – sikerült megtartani a növekedést, ez köszönhető főleg az ipar fellendülésének, a befektetések növekedésének és az alacsony inflációnak. Úgy látszik, hogy a trend, mely igazán az utolsó négy évben vett erős fordulatot a jövőben is megfigyelhető lesz.

A neves nemzetközi rating ügynökség, a Standard & Poor’s áthelyezte az India állami hitelkötelezettség megbízhatóság értékelését spekulatívból befektetési kategóriába. Ebben az évben kiemelkedően megerősíti a pozícióját az egyik legnagyobb fejlődő ország a befektetések terén. Az S&P növelte a legfőbb indiai ratinget első befektetési pontra BBB-/A-3-ra az eddigi BB+/B -ről. Ez azt jelenti, hogy az indiai értékpapírokba befektethetnek a nyugati pénzügyi intézmények is, amelyeknek kötelező a vagyonukat körültekintően kezelni (például nyugdíj pénztárak). Az S&P ezt a lépését az indiai gazdaság stabilitásával és a belső mérlegének stabilitásával magyarázta. Ez az értékelés stabilnak mondható, hiszen a S&P belátható időn belül nem számít nagyobb változásokra. India gazdasági kilátásai kedvezőek maradnak és folyamatosan javulnak. Az S&P viszont felszólította a mindenkori kormányt további reformokra, amelyek javíthatnak a nyilvános pénzügyek helyzetén, mert ezek a legfőbb kockázati tényezők maradnak a gazdaság fejlődésében.

A reformok az ügynökség szerint tovább fokozzák a növekedés megtartható tempóját. India behozatalra szorul kőolajból és földgázból, ugyanakkor nagy szénkészlettel rendelkezik és vízenergiából az északi területeken jelentős az energiatermelés. Az országnak 30 nagy gátja van, amik az energiatermelés mellett a földek öntözését is biztosítják. Indiának jelentős a nukleáris energiatermelése. Az ország háztartási elektromos feszültsége 230 V, 50 Hz. Sok helyen található kétpólusú, európai csatlakozó, de a brit hárompólusú is. A világ második legnépesebb országának gazdasági szerkezete az 1990-es évek elején kezdett átalakulni, amit a GDP kimagasló mértékű, közel 6%-os évi növekedése bizonyít. Ez az országba érkező, egyre nagyobb külföldi működőtőke-befektetéseknek köszönhető, amelyek értéke több mint 20-szorosára nőtt.

Az utóbbi években évente már több mint 2 milliárd USD értékű külföldi működőtőke-befektetés érkezett Indiába. Legfontosabb telepítőtényezők a hatalmas piac és az olcsó, de igen jól képzett, kreatív munkaerő. A növekedés másik tényezője az export óriási mértékű, évente átlagosan több mint 12%-os növekedési rátájú felfutása, amely az indiai exportösztönző gazdaságpolitikát dicséri. Két húzóágazata a magas színvonalú feldolgozóipar és a szolgáltatási szféra. Kivitelének több mint 70%-át már a gépipari és elektronikai termékek adják. A szolgáltatási tevékenységek, főleg a pénzügyi és üzleti szolgáltatások, valamint a szoftvergyártás GDP-jének már közel felét állítják elő. Már több mint 200 szoftvergyártó vállalat van Indiában, többségük az amerikai transznacionális cégek leányvállalata. Az indiai kormány szociális politikáját a nemzetközi elemzők részben sikeresnek ítélik. A születésszabályozás egyre nagyobb mértékű elterjedésével a népesség növekedési üteme már csökken (jelenleg ez 1,51%). Az alapfokú oktatás is egyre elterjedtebbé vált, sőt a felsőoktatás megítélése világszinten igen kedvező. Ugyanakkor az egyes társadalmi rétegek közötti különbségek hatalmas mértékben nőttek. India lakosságának közel a fele a szegénységi szint, vagyis a napi 1 USD alatt él.

A mai napig a társadalmi élet legmeghatározóbb vonása, az alkotmányban lefektetett elvekkel ellentétesen, a hindu vallásból eredően a lakosság több ezer kasztra való tagolódása. Exporttermékek: textil termékek, drágakövek és ékszerek, műszaki termékek, vegyipari termékek, bőrtermékek, vasérc Importtermékek: kőolaj, földgáz, műszaki felszerelések és alkatrészek, műtrágya, vegyipari termékek, ipari termékek Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Hongkong, Japán, Egyesült Királyság, Németország, Szaúd-Arábia Az országban sok helyen rendelkezésre áll a telefon, fax, e-mail, mobiltelefon, de ezeket nem mindenki tudja megfizetni. A mobiltelefon népszerű, ami részben abból adódik, hogy nem kellett hozzá vezetékrendszert kiépíteni. Sok vállalkozásnak nincs is vezetékes telefonja, csak mobilszámokkal rendelkezik.

A mobilszámok rendszerint 10-jegyűek és 9-el kezdődnek. Az országban számtalan napilap jelenik meg, néhány jelentősebb ezek közül: (internetes oldaluk címével együtt) The Times of India (New Delhi) http://www.timesofindia.com Hindustan Times (New Delhi) http://www.hindustantimes.com The Telegraph (Calcutta) http://www.telegraphindia.com The Indian Express (Mumbai) http://www.indianexpress.com Greater Kashmir (Srinagar) http://www.greaterkashmir.com A nemzeti rádiót és televíziót korábban a kormány felügyelte, ez azonban számtalan visszaélésre adott alkalmat. A politikusok a médiákat gyakran a saját politikai céljaikra használták fel. Ezt a problémát a többi állomás megjelenése szüntette meg, amik közül sok műholdról sugároz. Az 1990-es évektől kezdve Indiában elérhető a CNN, az MTV indiai változata és sok más nyugati tévé-csatorna.

A túlzott magyarkodást kifigurázó kabaréjelenetekben lehetett eddig csak olyasmit hallani, amit dr. Simon Péter állít. A nyugalmazott mérnök-tanár, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) mohácsi csoportjának elnöke azt mondja, hogy rokonaink a sziú indiánok - olvasható a teol.hu hírportálon. A tolnai KÉSZ meghívására tartott előadást a városi galéria nagytermében, Magyar nyomok az észak-amerikai indiánoknál címmel. És a szkeptikusokat is igencsak elgondolkoztatta amit mondott, illetve amit magnófelvételekről lejátszott. Gépészmérnökként került ki Kanadába, 1965-ben. Később Londonban tanított fizikát.

Összesen húsz évet élt külföldön a feleségével, s ez idő alatt minden szabadságot, nyáriszüntet a dakoták vagy más néven sziúk kultúrájának tanulmányozására szentelt. A magyarsággal közös ázsiai gyökereket, párhuzamosságokat keresett, s végül azonosságokat talált. - Ez nem olyan, mintha, hanem ugyanaz! - szakadt fel benne a felismerés, amikor magnóra vette például a Megrakják a tüzet kezdetű dalt az indiánok előadásában. Nem minden előzmény nélkül kezdte dr. Simon Péter - alias Fürge Szarvas - a magyar-dakota rokonság kutatását. Nagy hatással volt rá fiatal korában dr. Borvendég Deszkáss Sándor - alias Fehér Szarvas -, aki a múlt század harmincas éveiben sok időt töltött az észak-amerikai indiánok között.

A kultúra számos területén találtak meglepő egybecsengéseket. A Tolnára meghívott mohácsi vendég sorra vette a nyelvi, a zenei, a hitéleti hasonlóságokat, a szimbólumok, a díszítő motívumok és a szakrális számok egyezését. Hihetetlen, de még az egyszeregyet is ugyanúgy magolják az indián gyerekek, mint a magyarok. Onpár, az egypár, vagyis kettő. Onpár onpár lecsen topa. Ez annyit tesz: kétszer kettő legyen négy. A magyarság, a Kárpát-medencei magyar nyelv ezer éves, a kanadai indiánok pedig 1200 éves magyar nyelven beszélnek dr. Simon Péter szerint. A kutató meg van győződve arról, hogy a népvándorlás korában, Közép-Ázsiából nemcsak nyugatra, hanem keletre is indultak népcsoportok. Letelepedtek Kazahsztánban, Kínában, Indiában, Japánban, de voltak, akik nekivágtak a végeláthatatlan víznek, és az úgynevezett cserépúton Észak-Amerikáig jutottak.

Az óceán fenekén elsüllyedt hajóroncsok és cserépedény-maradványok jelzik a néhai hajósok útvonalát. Kultúrájukat magukkal hozták Európába és magukkal vitték Amerikába a szétrajzó honkeresők. Ami a magyaroknál a turulmadár, az a dakotáknál a kerecsensólyom. A rozetta a totemoszlopon és a székely kapun is feltűnik. Rovásírásos leletek ugyanúgy találhatók a Kárpát-medencében, mint az indiánok földjén. Ami dr. Simon Péter szerint a legérdekesebb: az egyistenhit és a boldogasszony-hit egybeesése. Szent István népe és Ülő Bika népe is ápolja az istenanya-kultuszt. Az indiánokhoz kutyaszánon érkezik a Happy Lady, egy négyezer esztendős, fából faragott szobor, melyet minden évben körbevisznek a kontinensen. A kinyilatkoztatást Krisztus előtt kétezer évvel kapták meg, öt platánlevélre írva, amit ma a British Múzeumban őriznek. A fogantatás szent ünnep a dakotáknál.

A szeplőtelen fogantatás napja - az előadó ismeretei szerint - valaha nálunk is rangban megelőzte a karácsonyt. Mert az ember a fogantatástól kezdve létezik. Az indiánoknál ebből adódóan az abortusz szóba sem jöhet. Sőt, születésnapjukat a tényleges megszületés előtt kilenc hónappal tartják. Kitért még dr. Simon Péter a táltosok ténykedésére is. Az ősi magyar és az észak-amerikai indián kultúrában is megtalálhatók a gyógyítók, az orvosságos emberek, akik nem azonosak a sámánokkal. Nem kell rögtön megriadni és sátánt kiáltani, ha valaki érdeklődik a régi korok hitvilága iránt! Ne féljünk Szent István mögé nézni - kérte az előadó -, mert a kereszténység gyökerei is ott találhatók! Az egyistenhit nem volt újdonság az indiánoknál. A nagy Manitu ugyanolyan ura a világnak, mint a keresztények Istene. Dr. Simon Péter szerint épp ezért könnyű dolguk volt a hittérítőknek; nem ütköztek ellenállásba. Ismeretei szerint Kolumbuszt magyar pálos szerzetesek kísérték az újvilágba. Amikor hirdetni kezdték Jézus evangéliumát, az egyikük így kiáltott fel: - Ezek nem is indusok, hanem keresztények!

Nem szokás az utcán ölelkezni, csókolózni, egymás kezét fogni – mindez megbotránkozást kelt. A szent helyekre, de az otthonokba való belépés előtt is leveszik a cipőt. A fejrázás jelenthet „igen”-t, „talán”-t vagy „nem tudom”-ot is. Üdvözléskor a két tenyeret összeteszik és enyhén meghajolnak egymás felé. Ugyanekkor a namaszte kimondása megfelel az „üdvözlöm”-nek. A kézfogás kerülendő (hacsak az indiai fél nem kezdeményezi), különösen az ellenkező nem részéről. Evéskor csak a jobb kezet illik használni, a bal kéz az illemhely használatára van fenntartva. Az idegenektől ismerkedéskor megkérdezhetik vallási hovatartozásukat, családi állapotukat, de szóba kerület az életkor, végzettség, munka és a jövedelem is. A harmincas éveiket töltők körében ritkaság, ha valaki nem házas és nincsenek gyerekei.

Bár a szerelmi házasságok száma emelkedőben van (elsősorban a városokban), a hagyományos hindu házasságot a családok döntik el. A megfelelő pár kiválasztását diszkréten végzik, először a szűkebb közösségben, de igénybe veszik profi házasságközvetítők segítségét is, illetve az olyan eszközöktől sem riadnak vissza, mint a házassági hirdetés vagy az internet használata. A pár összeillését a horoszkópjaik egybevetésével is vizsgálják. A házasulandók törvényes alsó életkora 18 év. Bár a menyasszonnyal járó hozomány törvénytelen, ez a szokás titokban sok konzervatív közösségben fennmaradt. Ennek során a lányos család erején felül, akár hitelek felvételével is beszerzi az új háztartáshoz szükséges holmikat (televízió, mosógép, számítógép vagy akár autó). Az Indiában végzett nagy számú abortusznak (melynek során főként lánymagzatokat távolítanak el) ez a hozományadási kényszer az egyik fő oka.

A házasok szokás szerint a férj családjával élnek együtt, ahol az irányítás az anyós kezében van. Ez sok konfliktus forrása, ami az Indiában készített filmsorozatok állandó témája. A válás és újraházasodás lehetséges és terjedőben van a városokban, de a társadalom többsége elítéli, és a bíróságok sem rutinszerűen folytatják le az eljárást. A magasabb kasztokban megözvegyült nőktől elvárják, hogy ne menjenek férjhez, hordjanak fehér ruhát és jámbor életet folytassanak. A gyermek születéséhez, illetve a vele kapcsolatos különböző alkalmakhoz (horoszkóp felállítása, névadás, az első szilárd étel adása, az első hajvágás) különleges szertartások társulnak. A hinduk nyílt tűzön elhamvasztják a halottaikat. A temetési eljárás célja az elhunyt és az élők megtisztítása és vigasztalása. Az eljárás fontos eleme a sradda, aminek során vizet és rizsből készült süteményeket ajánlanak az ősöknek. Ezt a halál minden évfordulóján megismétlik. Az elégetés után a hamvakat összegyűjtik és 13 nappal a halál bekövetkezte után (ekkorra a vérrokonokat rituálisan megtisztultnak tekintik) a család egyik tagja a hamvakat egy szent folyóba szórja (ilyen például a Gangesz), vagy közvetlenül az óceánba.

Vallás A hinduk számára előírás az évente legalább egyszeri jatra, vagyis zarándoklat egy szent helyre. Erre az istenek kegyelmének elnyerése miatt van szükség, aminek tárgya lehet konkrét kívánság, egy elhunyt hamvainak szent helyre való szállítása, vagy a lelki fejlődés elősegítése. Indiában több ezer szent hely található, ahová a zarándokok utazhatnak. Az idősebbek kedvelik Váránaszi felkeresését, amit utolsó útjuknak szánnak, amiről az a hiedelem terjedt el, hogy aki ott hal meg a szent városban, az mentesül az újjászületési ciklus terhe alól. Indiában a legtöbb ünnep és fesztivál vallási eredetű, akármilyen színes, zajos és látványos. 12 évente négyszer, egyidejűleg négy különböző helyen tartják észak- és közép-Indiában a Kumbh Mela hindu vallási ünnepet, ami a Földön a legnagyobb embertömeget megmozgató vallási összejövetel. Ez a hatalmas arányú ünnepség hindu zarándokok tízmillióit vonzza, akik között mindenféle kaszt és felekezet megtalálható. Az óriási tömegben végzett ceremóniák hatása a résztvevőkre leírhatatlan. Ezek között van a folyókban való megmártózás, aminek helyszíne lehet a szentnek tekintett Gangesz, Sipra vagy a Godavari. Az ünnep eredete a jó és a rossz közötti harc, ami az istenek és a démonok között zajlott le.

A harc tárgya egy korsó volt (kumbh), amiben a halhatatlanság nektárját tartották. Visnu elrohant a korsóval, de repülés közben négy csepp a földre hullt – ezek a helyek ma Allahabad, Haridvar, Naszik és Udzsain. A szertartások ezeken a helyeken nagyjából hat hétig tartanak. A megmártózásra kedvezőnek tartott időpontból azonban általában mindössze hat van. Az Allahabadban tartott esemény neve Maha Kumbh Mela (=Nagy Kumbh Mela), a tömeg itt a legnagyobb. Mindegyik helyszín tart hatévente Ardh Mela néven ismert kisebb eseményt (=fél Mela), és évente Magh Mela néven tartanak egy még kisebbet. Vallási etikett A szent helyek látogatásához illetlenség rövidnadrágban és rövidujjú ingben menni és nem szabad dohányozni. Mellőzni kell a hangos beszédet és vidámságot. A szent helyre való belépés előtt le kell venni a cipőt a bejáratnál (távozáskor illik adni a cipőkre felvigyázónak némi aprópénzt). Ajánlatos a zoknit fent hagyni a lábon, mert egyes napsütötte helyek padlója igen forró lehet. Általában tilos fényképezni, illetve ezt a fotózás megkezdése előtt tisztázni kell. Vaku használata általában tilos, mert zavarja a hívőket. Tilos megérinteni a helyiek fejét (például gyerekek fejét megsimogatni). Tilos a talpat személy, vallási hely vagy istenszobor (vagy kép) felé mutatni.

Tilos valakihez lábbal hozzáérni. Tilos az istenábrázolásokat megérinteni. A fej betakarása egyes vallási helyeken szükséges lehet mindkét nem számára, különösen szikh templomok vagy mecsetek környezetében. Néhány vallási helyre nem engednek be nőket. Néhány vallási helyre csak a hívők léphetnek be. Ha le lehet ülni, a nők általában máshol helyezkednek el, mint a férfiak. A dzsainista templomok megkövetelik minden bőrből készült ruhadarab vagy személyes holmi eltávolítását (nőknek menstruáció alatt tilos a belépés). A fényképezést durva sértésnek tekintik templomban, temetésen vagy más vallási ceremónia alatt (ebbe a hívők megmártózását is beleértik). Az ilyen alkalmak előtt mindig engedélyt kell kérni a résztvevőktől.

Az indiai nők hagyományosan szárit hordanak. A szári egy darabból álló, 5-9 m hosszú, 1 m széles színes textil, amit kapcsok vagy gombok alkalmazása nélkül rögzítenek a testre. A szári mellé kólit (szűk blúz) és alsószoknyát viselnek. A pallu a szári tartozéka, amit a vállra vetve viselnek. Gyakran viselt ruházat a szalvar kamiz, ami hagyományos tunikából és nadrágból áll, ami mellé dupattát (=hosszú sál) hordanak. A szári és a szalvar kamiz is rengeteg variációban létezik anyagban, kinézetben és árban. A férfiak hagyományos öltözete a doti, délen pedig a lungi és a mundu. A doti laza és hosszú ágyékkötő. A lungi a szarongra hasonlít, aminek végeit csőszerűen felvarrják. A mundu olyan, mint a lungi, de a színe mindig fehér. Az öltözetekben a területi és vallási különbségek is tükröződnek. A muszlim nők például a mindent elfedő burkát hordják. A hindu hagyomány legszigorúbb tiltása a marhahús fogyasztására vonatkozik, mivel a szarvasmarha szent állat. A hinduk és dzsainisták kerülik a hagyma és fokhagyma fogyasztását is, mert azok felpezsdítik a vért és a szexuális vágyat – általánosságban azokat a növényeket, amik fogyasztható része a föld alatt terem, mivel ezek leszedésekor a földben lévő élőlények sérülést szenvedhetnek. A hagyma és fokhagyma hiányát az ételekben egyes éttermek külön jelölik. A legtöbb vallásos indiai kerüli az alkohol és más stimulánsok használatát. A disznóhús tilos a muszlimok számára. A megengedett ételek összefoglaló neve halal, a tiltottak neve haram. A koplalást a test és lélek megtisztításának eszközének tartják, ami a szegények megértését is elősegíti. A buddhisták és dzsainisták az ahimszá elvét követik (=erőszakmentesség), ezért többnyire vegetáriánusok. A szikhek, keresztények és párszik nem korlátozzák az elfogyasztható ételek körét. A csájnak nevezett sűrű tea sok tejjel és cukorral készül. Ezt az utcákon mindenfelé kínálják garam csáj kiáltozásával (=forró tea) és tömegesen fogyasztják. A masszala szoda alapvetően indiai üdítőital, ami citrommal, sóval, cukorral ízesített szódavíz. A dzsal dzsira citrommal, sóval, köménnyel és mentával készül. A lasszi joghurtszerű, édes ital, aminek frissítő hatása van. A faluda rózsaízű ital, ami tejből és különféle magokból készül és cérnametélt is van benne. A badam tejből készül, amit mandulával és jóféle sáfránnyal ízesítenek. India háromnegyed részén megtalálhatók a házilag készült alkoholos italok, ezek egyike a közismert arak, amit kókuszpálma nedvéből, burgonyából vagy rizsből készítenek. Ez „a szegény ember itala”, ami évente sokaknak vakságot vagy halált okoz a hozzáadott, mérgező metilalkohol miatt. Érdekes helyi alkoholos ital a csípős ízű mahua, amit az azonos nevű növény virágjából készítenek közép-Indiában március-áprilisban, amikor a fák virágzanak. Kelet- és északkelet-Indiában rizssört készítenek. A Himalája közelében állítják elő a rakszi nevű italt, aminek enyhén faszén íze van, ami a skót whisky-re emlékeztet. A toddy a pálma levéből készül, ezt főleg Kerala partvidéken készítik. A kesu feni a kesu-fa gyümölcséből készül.

A Madhja Pradés állambeli Bhímbetkában található kőkorszakbeli barlangrajzok az első emberi jelek a mai India területéről. Az első, ismert, állandó települések már 9000 éve megjelentek ezen a területen, ezekből alakult ki később az Indus-völgyi civilizáció. Ez a birodalom egészen i. e. 1900-ig fennállt, bukása után helyét a védikus civilizáció vette át, majd i. e. 500 körül ez is felbomlott, és a helyén sok új birodalom jött létre. Az ország északi részén alakult ki a Maurja birodalom, amelynek sok mindent köszönhet a mai India. Az i. e. 180-as évektől kezdve Közép-Ázsiából rengeteg támadás érte Indiát, ezek hatására alakultak meg az Indo-görög, az Indo-szkíta és az Indo-pártai királyságok. Krisztus előtt 300-tól a Gupta család uralkodott Indiában, az ő uralmukat „Aranykornak” is nevezik. Az ország északi részén több dinasztia váltotta egymást a trónon. Ez idő alatt Indiában virágzott a tudomány, a művészet, az irodalom, a matematika, a csillagászat, a vallás és a filozófia. E virágzás kiterjedt Dél-India államaira is.

A Mehrangarh erőd Az iszlám inváziók után, amelyek Közép-Ázsiából és Perzsiából érkeztek, Észak- és Közép-India nagy része először a Delhi Szultanátus irányítása alá került, később a mogulok uralkodtak itt. Ennek ellenére sok kis birodalom megmaradt, mint például a Dél-Indiai Vidzsajanagara birodalom (1336-1565). Az 1500-as évek elején több európai ország, mint például Portugália, Hollandia, Nagy-Britannia és Franciaország, melyek eredetileg üzletelni akartak Indiával, kihasználták azt, hogy az ország területén levő királyságok egymás ellen harcolnak, és gyarmatokat kezdtek létesíteni. Az 1857-es forradalom (az ún. szipojlázadás) a brit megszállók ellen kudarcot vallott. A lázadás elnyomása után a Brit impérium uralma alá került egész India. A 20. század beköszöntével Mahátma Gandhi vezetésével erőszakmentes tüntetések kezdődtek Indiában, melyek 1947. augusztus 15-én elérték céljukat, és India függetlenné vált, de az ország hivatalosan csak 1950. január 26-án vált köztársasággá. A független India első elnöke Dzsaváharlál Nehru lett.

Mint több vallású és több nemzetiségű állam, India sok nemzetiségi és vallási ellentétekből kialakult konfliktust élt át az ország különböző részeiben, de ezek nem gyengítették le az újonnan alakult államot. Sok határkérdésből származó konfliktusa volt Kínával, amelyek a kína-indiai háború kitöréséhez vezettek (1962). Pakisztánnal rengeteg konfliktusa volt az országnak (1947, 1965, 1971, 1999), amelyeknek oka Dzsammu és Kasmír tartományok hovatartozása. 1974-ben India atomfegyvereket próbált ki a föld alatt, ami az atomfegyverekkel rendelkező országok sorába emelte. 1998-ban újabb atomteszteket hajtottak végre Indiában. Az ellentétek Pakisztán és India között a mai napig sem csitultak, demonstratívan nukleáris erővel fenyegetik egymást. India alkotmánya, amely 1950. január 26-an lépett érvénybe, a leghosszabb és legalaposabb alkotmány a független államok sorában. Preambuluma az országot független, szocialista, szekuláris, demokratikus köztársaságként határozza meg. Kormányzati formáját szövetséginek szokták mondani, erős központtal és gyengébb államokkal, bár az 1990-es évek végi politikai, gazdasági és szociális változások megnövelték az egyes államok jogkörét.

Az elnök az államfő, akit az elektorok közvetetten ötéves időszakra választanak. Az elnök nevezi ki a miniszterelnököt, a kormányfőt, aki a legnagyobb végrehajtói hatalommal rendelkezik. A többséggel rendelkező alsóházi párt vagy politikai szövetség megegyezés szerint támogatja a miniszterelnököt. A végrehajtó hatalom többi ága az elnök, az alelnök és a miniszterek tanácsa élén a miniszterelnökkel. Mindegyik tárcával rendelkező miniszter a parlament valamelyik házának tagja kell hogy legyen. Az indiai politikai rendszerben a végrehajtás alárendelt a törvényhozásnak, mivel a miniszterelnök és tanácsa közvetlenül felel a parlament alsóházának. India törvényhozása a kétkamarás parlament, amely a Rádzsja Szabha (Államok Tanácsa) nevű felsőházból és a Lok Szabha (a Nép Tanácsa) nevű alsóházból áll. A felsőház állandó testület, amelynek 245 tagját hat évre választják. Legtöbbjüket az államok törvényhozásai küldik képviselőjükként, számuk az adott terület népessége alapján változik. Az alsőház 545 tagjából 543-at választások útján közvetlenül a nép juttat be a parlamentbe.

Mindegyikük egy-egy választókerületet képvisel öt évre. A fennmaradó két helyre az elnök jelöl ki személyeket az angol-indiai közösségből, ha úgy gondolja, hogy érdekeik nincsenek megfelelően képviselve. Az igazságszolgáltatói ág három fokozatra tagolódik. A bírói hatalom csúcsát a Legfelsőbb Bíróság jelenti, élén India főbírójával, ezt követi a 21 felső bíróság és a többi, kisebb bíróság. A Legfelsőbb Bíróság az alapvető kérdésekben, az államok és a szövetségi kormányzat közti vitákban dönt és joga van felülvizsgálni a felső bíróságok döntéseit. Jogilag független. India 28 államra (amelyek még tovább 593 kerületre vannak felosztva) és 7 szövetségi területre van felosztva. A tagállamok, Delhi és Pondicseri szövetségi terület saját választott kormánnyal rendelkezik, míg a többi szövetségi terület élén a szövetségi kormány által kinevezett hivatalnok áll. Az egyes államokon belüli alsóbb közigazgatási szint a kerület: India csaknem 600 kerületre oszlik. A kerület alatti szint a tehszil vagy taluka (község). Több tehszil együtt alkothat egy kerületrészt (Pargana, Anuvibhag). A tehszilen belül a falvak is alkothatnak csoportokat (hobli). India két tudományos állomást működtet az Antarktiszon (Daksin Gangotri és Maitri), területi igényt azonban mindeddig nem jelentett be.

Indiánoknak az amerikai kontinens bennszülött népeit nevezzük. Jelenleg az amerikai kontinens lakosságának egy tetemes, de kisebb részét képezik. Elnevezésük Amerika középkori újra-felfedezésével és egy tévedéssel kapcsolatos, nevezetesen, hogy Kolumbusz Kristóf azt hitte, hogy Indiát érte el, amikor a mai Dominikában partot ért. Amerikában bennszülött amerikai (angolul Native American), és az Első Nemzetek (First Nations) neveken is emlegetik őket. Más neveik: amerikai indiánok, amerindek, vörös indiánok. Az angol nyelvben az indian szó indiánt és indiait egyaránt jelenthet, így az angol szó alakjában őrzi Kolumbusz tévedését, a magyar nyelvben azonban a két jelentés két szóalakra vált szét.

A vitatott újvilági bevándorlási elmélet szerint az emberek Beringián, a mai Bering-szoros helyén valamikor elnyúló földhídon keresztül vándoroltak be Eurázsiából Amerikába. A legkésőbbi időpont, amikor ez megtörténhetett, valamikor 12 ezer évvel ezelőtt volt, a legkorábbi időpont vitatott.[1] Ezek a korai paleoamerikaiak gyorsan szétterjedtek Amerikában és kulturálisan elkülönülő törzsek és nemzetek százaira váltak szét.[2] Kolumbusz tévedése alapján az Amerikába érkező európaiak ezeket a népeket az indián gyűjtőnév alá sorolták. A bennszülöttek számára ebben az időben nem létezett e népek közös fogalma, de az utóbbi két évszázadban mégis kialakult az indián identitástudat, bár újabban nő ezzel a felfogással szemben az ellenkezés a bennszülöttek leszármazottai közt, különösen Kanadában.

A bennszülött amerikai népek kultúrája, életmódja már az európai hódítás előtt nagyon változatos volt. Egyesek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, mások mezőgazdasággal és vízkultúrával foglalkoztak, máig maradandó örökséget hagyva maguk után. Egyes társadalmaik erősen a mezőgazdaságtól függtek, mások életmódja a földművelés, vadászat és gyűjtögetés keverékére épült. Egyes régiókban a bennszülött népek monumentális épületeket emeltek, nagy, jól szervezett városokat hoztak létre. Társadalmaikat egyes főnökök uralta területek, államok, sőt hatalmas birodalmak jellemezték.

Az amerikai kontinens sok területét ma is bennszülött amerikaiak népesítik be. Egyes országok nagy bennszülött populációval rendelkeznek, mint Bolívia, Peru, Paraguay, Mexikó, Guatemala, Kolumbia és Ecuador. Amerikában legalább ezer bennszülött nyelvet beszélnek, ezek közül néhányat, mint a kecsua, a guaraní, a maja és a nahuatl több millióan. A legtöbb bennszülött nép a nyugatról bevándorolt népek életmódját vette át, de helyenként változó mértékben sokan megőriztek régi vallási, társadalmi és életmódbeli hagyományokat. Léteznek olyan bennszülött népek, amelyek viszonylagos elszigeteltségben, ősi életmódjukat őrizve élnek, sőt valószínűleg olyanok is, akik még mind a mai napig a modern civilizációtól teljesen elzárva élnek.